Hajó Magazin

A Lovas András által 2006-ban alapított, évenként szakmai testület által odaítélt díj, Majthényi Zsombor vitorlás edzô emlékének tisztelegve viseli az ifjúsági vitorlás sport elkötelezett hívének nevét, és tünteti ki a róla elnevezett vándordíjjal a szezon legeredményesebb ifjúsági versenyzôjét.

Az MVM Balaton Melges 24 Regatta a Melges 24 osztály 2013-as európai kupasorozatának elsô állomása, április 26–28-án Balatonfüreden kerül megrendezésre. A hajók a Koloska Marinában gyülekeznek és az MVM SE tapasztalt rendezôgárdája gondoskodik arról, hogy egy színvonalas balatoni versennyel induljon az osztály európai évadja.

Az idei elsô európai világkupa versenyen, Palma de Mallorcán, a március 30-tól április 6-ig tartó Trofeo Princesa Sofia Mapfre regattán az ISAF a 2016-os riói olimpiára tervezett lebonyolítási rendet kívánja tesztelni. Ehhez már felhasználják a Miamiban, az elsô 2013-as világkupa eseményen szerzett tapasztalatokat.
Bizonyos ötleteket már a Miamiban látottak alapján elvetettek. Ilyen például a szörf osztályokban tesztelt »az utolsó futam gyôztese a verseny gyôztese« ötletet, illetve a Laser osztályokban kipróbált három Éremfutamos lebonyolítást.

Két magyar versenyzô nevét is legelöl jegyzi az International Laser Class Association az éves európai ranglistán. Egyikôjük Vadnai Jonatan, akirôl már több alkalommal is írtunk, míg Virág Flóráról kevesebb szó esett. Van mit pótolni, ezért Szentendrén látogattam meg, ahol a szülôi házban édesanyjával és Flórával ültünk le beszélgetni.

Az idei hazai versenynaptárban négy világ-, illetve Európa-bajnokság szerepel. Volt idô amikor több évtized alatt sem volt ennyi, sôt, egy sem Magyarországon. Ráadásul a néggyel még szerényen számoltunk, hiszen a Balaton Laser Worlds 2013 rendezvény sorozat keretében három önálló ifjúsági Európa- és három világbajnokság – Laser 4.7, Laser Radial és Laser Standard – is megrendezésre kerül. Így összesen hat világ- és négy Európa-bajnokságról beszélhetünk.

Vannak kitűnô hajótípusok, amelyek egykor az olimpián szerepelve világszerte népszerűek voltak, ám olimpiai státuszukat elvesztve eltűntek a süllyesztôben, vagy veterán vitorlázók kis létszámú osztályává sorvadtak. Nem úgy a Flying Dutchman! A gyönyörű hajó ma is népszerű. Az olimpiáról kikerülve is népes mezônyök gyűlnek össze versenyeiken. A Repülô Hollandi a magyar vitorlázás kétségtelenül legsikeresebb osztálya, amelynek már a megszületésében is volt némi részünk. A hajóosztály történetét bemutató cikk alapja Csernussi Gábornak a Hajó Magazin 1999 decemberi számában megjelent munkája. Ez az írás az eredeti nemzetközi vonatkozásokkal kiegészített és aktualizált változata.

Nagypapa gyerekeket tanít vitorlázni. Egész életében ezt tette. Csak éppen nagyapa nem öregedett meg. Így aztán különösen jól megértik egymást. Az Optimist 65 évesen, ma is fiatal.

A Laser történet 1969-ben egy telefonbeszélgetéssel kezdôdött. Két kanadai vitorlázó – a mérnök Ian Bruce és a hajótervezô Bruce Kirby –, egy jelentôs kanadai kereskedô cég által kiírt pályázatra olyan vitorlást tervezett, amely egy autó tetején is szállítható. Bruce Kirby már a beszélgetés alatt firkálni kezdett az íróasztalán lévô papírra. A telefonbeszélgetés végére megszületett a mai Laser vázlata.

1964-ben a Yachting amerikai magazin pályázatot írt ki olimpiai háromszemélyes tôkesúlyos osztály tervezésére. A pályázatra 35 pályamű érkezett, amelyek közül az 1966 szeptemberében a Kieli-öbölben rendezett versenysorozaton a Soling került ki gyôztesen. A norvég Jan H. Linge által tervezett hajó olimpiai státuszát az IYRU 1968. november 20-án hozott döntése mondta ki.

A magyar hajóépítôktôl megszokhattuk – az elmúlt két évtizedben biztosan –, hogy amikor jövendô terveikrôl beszélnek, akkor mi, hétköznapi vízi emberek udvarias mosollyal hallgatjuk ôket, ám eközben lélekben hátralépve sandítva nézünk az illetôre, vajon teljesen százas-e szerencsétlen. Aztán mi földhöz ragadtak elvagyunk a magunk bajaival, elröppen pár év, és van képünk meglepôdni, hogy a jóember eközben szépen megvalósította azt, ami annak idején utópikus álomnak tűnt. Ide pedig legalább tíz–húsz nevet beírhatnék, a fentiek mindannyiukra stimmelnének.

A cikk megírásában dr. Mezey Zoltán (Flaar Kft.) nyújtott pótolhatatlan segítséget. A jövô nyersanyaga a karbon – írtuk 1998 nyarán, tehát úgy 15 éve. Nagyot nem tévedtünk. Az egész történet mindössze száz esztendôre tekint vissza. Ekkor sikerült ipari méretben elôállítani az elsô műanyagot, a bakelitet. Az elsô hôre lágyuló műanyag, amely plexiként ismert, nyolcvanöt éves. Mondhatni, rohamosan elterjedt, alig több mint ötven évvel késôbb többet használunk belôle, mint acélból, és nem kell újabb ötven év, hogy több műanyag fogyjon a világon, mint az összes többi nyersanyagból.

A legutóbbi és a következô számokban egy-egy fotóst mutatunk be. Teszük ezt azért, hogy ne csak a vitorlás képeiket ismerjük… „Szerettem az utazásokat, a csendet, a várakozást, a hirtelen változó Balatont, a versenyek izgalmát. … Egyre több idôt töltöttem a vízen … mégis az építészetnél kötöttem ki. … Az építészeti fotó több szempontból is határterület. Alkalmazott fotográfia vagy fotóművészet? Térábrázolás síkban. Anyag, anyagszerűség – építészeti gondolat, szellem.

A Balaton sekély vizű tó. Ezt a tényt, úgy a múlt század nyolcvanas évek végéig jórészt tudomásul is vették a vitorlázók. Nagyrészt másfél méteres vagy kisebb merülésű hajókkal járták a Balatont. Azután mintha errôl megfeledkeztek volna, sorra kerültek a Balatonra a nagyméretű tengeri hajók kétméteres, vagy akár azt meghaladó mélyjárattal.

A Bavariát kommersz hajógyártóként ismertük meg. Majd a tulajdonosváltás kapcsán néhány évvel ezelôtt új oldaláról mutatkozott be: a minôség és az innováció került elôtérbe. Sorra jelentek meg a kifogástalan kivitelű, modern tervezésű túrahajói. A legutóbbi húzásuk azonban világszerte meglepetést okozott, ott nyomul, ahol a legkevésbé számítottunk rá, a könnyű sporthajók piacán. Ezzel széles mosolyt csalt a sportos hajókért lelkesedôk arcára.

Amikor gyerek voltam, nagymamám számtalanszor ismételte: öltözz melegen kisunokám! Én pedig megfogadtam a tanácsát. Persze hamar beleizzadtam a meleg öltözetbe, tehát rövidesen egy-két réteget levéve sétáltam Balaton-parton vagy korcsolyáztam a tó jegén. Persze, megfáztam. Ez minden ôsszel és télen többször is bekövetkezett. Minden alkalommal hamar kihevertem, de az a pár nap egészségügyi szobafogság is zavart. Nos, mindez ma már a múlté. Köszönjük, Wilbert és Vieve Gore!